If there is one sentence every student at the University of Pécs, Faculty of Humanities says at least once, it is:
“All roads lead to Szenes.”
And it’s true. Szenes Club isn’t just a place – it’s the living room, soul, and the melting pot of the Faculty of Humanities. Most major days, themed nights, wild parties or just pleasant conversations sitting in bean bags happen here. A regular occurrence on mondays – Szenes opened its doors for an especially cozy event, the well-known Pyjama Party. This night was special for me, both as a guest and a first-time organiser. This was my first day working at Szenes.
First mission: with hot cocoa, tea and questions
I excitedly prepared for the event days in advance, since I have never been part of something like this, where I not only had fun, but also could add to the vibe myself. I am still new to the team of organisers, but all the more enthusiastic. I got the cocoa and tea bar on that night, and although the task seemed easy at first, I soon learned: it’s going to be one of the main meeting points of the night. As soon as the doors were open, the club filled with students in pyjamas and slippers, armed with mugs: suddenly, everyone was standing in line for me.
“Should I heat up the milk for it? Do you want sugar in it? Can I put whipped cream on top? Can the mug be microwaved? Do you want your tea with or without lemon?” – by the end of the night I knew these questions by heart. Sometimes I felt like I was the personal barista of the Humanities. But this time, instead of espresso, we worked with cocoa and tea.
And you know what? I loved it!
Of course, the cocoa wasn’t the only thing people came for. Tarot cards, creative activities, a movie-watching nook and comfortable beanbags awaited everyone in various corners of Szenes Club. The whole night was a sort of calm, safe little island in the inexorable bustling of the semester. A place where you don't have to follow suit, or perform, just be present.
As I was pouring the tea, and kept seeing new faces, I felt it more and more: I’m part of something important.
By the end of the night I was a bit tired, of course – alright, pretty exhausted – but at the same time I was filled with new experiences, acquired new acquaintances and the feeling in me that I was in the right place grew stronger. The members of the Szenes crew immediately welcomed, supported and helped me find my way around. I felt like I not only came here to work, but also to build a community.
This night wasn’t just an event for me, but the first real step as a member of the Szenes team, a student of Humanities, and at university.
Now, I understand what it means that:
“All roads lead to Szenes.”
It is not about the cocoa you get there, but the community too.
As a final word:
If you haven’t been to a Pyjama Party in Szenes, definitely come next time! And if you have been there, you know that these nights leave a mark not just on the bottom of mugs, but also in our memories.
Ha a PTE BTK-n egy mondat minden hallgató szájából biztosan elhangzik legalább egyszer, az nem más, mint:
„Minden út a Szenesbe vezet.”
És tényleg. A Szenes klub nem csak egy hely – ez a BTK nappalija, lelke és közösségi olvasztótégelye. Itt történik a legtöbb szakest, tematikus este, fergeteges buli vagy csak a jóízű beszélgetések babzsákokban ülve. Hétfőnként a Szenes újra megnyitja kapuit, ami ebben az esetben egy különösen kuckózós esemény, a jól ismert Pizsiparti alkalmából történt. Számomra nemcsak mint vendég, hanem mint elsőéves szervező is különleges volt ez az este – hiszen ez volt az első igazi Szenes-munkanapom.
Első bevetés: kakaóval, teával és kérdésekkel fűszerezve
Már napokkal az esemény előtt izgatottan készülődtem, hiszen még sosem vettem részt olyan programon, ahol nemcsak jól érezhettem magam, hanem én is hozzá tehettem a hangulathoz. A szervezői csapatban friss vagyok még, de annál lelkesebb. Aznap estére a kakaó és tea pultot kaptam, és bár elsőre egyszerűnek tűnt a feladat, hamar kiderült: ez lesz az este egyik fő találkozópontja. Ahogy kinyíltak az ajtók, pillanatok alatt megtelt a klub pizsamás, papucsos, bögrékkel felszerelkezett hallgatókkal: és hirtelen mindenki nálam sorakozott.
„Melegítsem a tejet hozzá? Cukrot kérsz bele? Tejszínhab jöhet a tetejére? Mikrózható ez a bögre? Citrommal vagy anélkül a teád?” – estére már szinte kívülről fújtam ezeket a kérdéseket. Néha úgy éreztem magam, mintha én lennék a BTK saját baristája, csak itt a presszókávé helyett kakaóval és teával dolgoztunk.
És tudjátok mit? Imádtam!
Persze, nem csak a kakaó miatt jöttek a srácok. A Szenes klub különböző sarkaiban tarot kártyák, kreatív foglalkozások, filmnézős kuckó és kényelmes babzsákok vártak mindenkit.
Az egész este egyfajta nyugodt, biztonságos kis sziget volt a félév folytonos nyüzsgésében. Egy hely, ahol nem kellett sem megfelelni, sem teljesíteni – csak jelen lenni.
Ahogy töltöttem a teákat, és újabb és újabb arcokat ismertem meg, egyre inkább éreztem: valami fontos dolog részese vagyok.
Az este végére persze elfáradtam – na jó, elég rendesen – mégis közben tele lettem új élményekkel, ismeretségekkel, és megerősödött bennem az érzés, hogy jó helyen vagyok.
A Szenes crew tagjai azonnal befogadtak, támogattak, segítettek eligazodni, és úgy éreztem, hogy nem csak dolgozni jöttem ide, hanem közösséget építeni.
Ez az este nekem nemcsak egy esemény volt, hanem az első igazi lépés a Szenes csapatának tagjaként,, BTK-sként, és egyetemistaként.
Most már tényleg értem, mit jelent az, hogy:
„Minden út a Szenesbe vezet.”
Mert ott nemcsak kakaót kapsz, hanem közösséget is.
Végszóként:
Ha még nem voltatok Pizsipartin a Szenesben, legközelebb mindenképp gyertek el! Ha pedig már jártatok ott, tudhatjátok: ezek az esték nemcsak a bögre alján hagynak nyomot, hanem az emlékeinkben is.
