At the end of October, four of us set off like true adventurers toward the border, our journey taking us all the way to Cluj-Napoca and Babeș-Bolyai University. Our group consisted of four students: Boglárka Pálinkás, Veronika Tóth, Mihály Simon and myself, accompanied by our supervising teacher, Rita Glózer. Through a BIP (Blended Intensive Program), we had the opportunity to participate in a project that was multicultural in every sense of the word. Beyond the city’s diversity, we met journalism students from Eastern and Central European universities, and through our shared work we embarked on ever more adventurous paths together. The aim of the project titled Storytelling & Diversity was to present a city as culturally diverse and rich in heritage as Cluj-Napoca in ways that are especially appealing to younger audiences, using journalistic methods and our creative toolkit.
A City That Captivated Us Instantly
When we arrived, Cluj-Napoca greeted us with pouring rain. Tired from the long journey and soaked through, we searched for our accommodation while wandering the dark streets, so it was only the next morning that we truly saw the city’s beauty. Wherever our eyes wandered, we discovered cultural diversity in the city’s smallest details, something we had previously known only as a concept. Architecture was the most striking example: different cultural motifs were hidden in houses, churches, and various statues.
We spent most of our time around the city center, near St. Michael’s Church, adorned with a soaring Gothic tower. Just a few steps away, however, one can already encounter Baroque, Renaissance, and Romanesque styles. We fell in love with the city on the very first day. Trees glowing in shades of orange, atmospheric streets, and university students holding fresh coffee in their hands: autumn suits Cluj-Napoca remarkably well.
A Cultural Kaleidoscope
From the moment we arrived, we were placed into mixed teams with the other students during our joint projects. We became a true cultural kaleidoscope alongside aspiring journalism students from Romania, Slovakia, Bulgaria, Croatia, and Poland. Overcoming the initial awkwardness of introductions and linguistic stumbles, we were welcomed with open arms and open hearts.
From the very start of the program week, “after-work” activities were organized together, which greatly helped us get to know one another and allowed us to explore Cluj-Napoca together, truly through student eyes. During the week, we visited local spots popular among university students, such as the Che Guevara Pub, the Planetarium, and countless cafés.
Of course, we couldn’t miss getting a glimpse into student nightlife either. On October 31, for example, dressing up together and celebrating Halloween was unavoidable. In order to better understand the everyday lives of local students, we also gathered for a music quiz night, where we competed against other students, not only in identifying hits, but also during long and intense table football matches.
Cameras Rolling
Our task was to present the locations we visited during the week using the most creative journalistic tools possible. With our mixed groups, we began brainstorming and conducting research.
First, we had to research the history of our chosen location. What makes it interesting? What is its historical context? Is there an exciting legend associated with it? Did anything shocking happen there, or is it connected to a famous person or perhaps a love story? Questions like these helped us find our narrative thread.
During the project, each team was assigned a different location. Our team worked on the mysterious Răscruci Castle, where we sought to uncover its Hungarian-related connections. Other teams created content about, among others, the Bánffy Castle, home to the popular Electric Castle festival, as well as the hidden Muzeon Jewish History Museum in Cluj-Napoca’s Old Town. There, visitors can learn interactively, through the life of a single family, about the everyday experiences of Jews living in Romania during the time of the World Wars.
As part of a full-day excursion, we also traveled to the medieval town of Sibiu. Sibiu is famous for the eye-shaped windows on the rooftops of its houses, which seem to watch over residents and, according to legend, enchant visitors. We can certainly confirm the latter, as it became one of our favorite locations.
Wherever we went, the cameras were always rolling. As a result, our days became somewhat chaotic. We tried to ask questions, conduct interviews, and gather every possible piece of information about the locations. For a week, we were able to step into the shoes of professional journalists.
Storytelling Methods
When creating our content, one of our main starting points was the idea that emotional connection is essential when presenting historical pasts and cultural heritage. We can list facts and dates, but we must not forget that people have always understood the world through tales and stories. Just think of museums or guided tours, where we often encounter storytelling techniques. These rely on our imagination, helping us envision a given era, the faces of people, their everyday lives, and the overall atmosphere of a place. In this way, we do not remain mere observers of history; we become participants, creating our own meaning, often reflecting our own culture and experiences.
However, in digital storytelling, it is particularly important to maintain a balance between authenticity, transparency, and creativity. For younger audiences, experience and visual creativity are often just as important as the content itself. If these are combined effectively, the story not only informs but also engages.
The finished projects ultimately reflected not only the diversity of Cluj-Napoca, but also that of our teams. A wide variety of unique approaches and interpretations emerged. For example, there were interviews with local university students, short documentary-style videos, recreations of archival photos, eerie and touching storytelling pieces, and unique graphic solutions. The completed works can be viewed on the CEE Heritage Instagram page and website.
What Do We Take Home?
On the way home, all of our suitcases felt heavier. Not only because of the Romanian sweets stuffed between our clothes and the souvenirs we bought, but also because of the countless experiences we carried with us.
In just one week, we took part in numerous programs. We discovered a previously unknown corner of Transylvania and walked streets we had only ever heard about in high school history classes. We tasted delicious food, befriended fellow international communication students, spent our days in an inspiring community, and for one week, all of us stepped out of our comfort zones.
The week spent in Cluj-Napoca provided us not only with memories, but also with professional experience. Working in international teams taught us how much different cultural perspectives can add to storytelling: every person brings a new idea. Producing content under time pressure taught us how to quickly gather information, process it, and shape it into a creative form. We became familiar with new genres, technical tools, and roles, all of which will be invaluable in future projects. In the end, we all returned home with a little more knowledge, courage, and experience. The adventurers, hungry for both culture and sweets, closed the week with a local Romanian specialty: papanasi.
Translated by: Hannah Marásek
Október végén négy kalandorként indultunk el a határ felé, az utunk pedig egészen Kolozsvárig, a Babeș-Bolyai Tudományegyetemig vezetett. A csapatot négyen alkottuk, Pálinkás Boglárkával, Tóth Veronikával és Simon Mihállyal, a kísérőnk pedig Glózer Rita tanárnő volt. Egy BIP (Blended Intensive Program) keretén belül volt lehetőségünk részt venni egy minden téren multikulturális projektben: a város sokszínűségén túl megismerkedtünk a kelet- és közép-európai egyetemek újságíró szakos diákjaival, akikkel a közös munka során kalandosabbnál kalandosabb utakat jártunk be. A Storytelling & Diversity című projekt célja, hogy egy olyan kulturálisan diverz és gazdag örökséggel rendelkező várost mutassunk be, mint Kolozsvár, elsősorban a fiatalabb közönségek számára vonzó módokon. Mindezt pedig újságírói módszerekkel és a kreatív eszköztárunk bevetésével.
A város, amely azonnal megfogott
Érkezésünkkor Kolozsvár zuhogó esővel fogadott minket. A hosszú úttól fáradtan és vizesen keresgéltük a szállásunkat, bolyongva a sötét utcákon, így csak másnap reggel láttuk meg igazán a város szépségét. Bármerre tévedt a tekintetünk, a város apró részleteiben felfedeztük azt a kulturális diverzitást, amelyet eddig csak, mint fogalom emlegettünk. Erre az építészet volt a leginkább szembetűnő példa. A házakon, templomokon és különböző szobrokon más-más kultúrák motívumai bújtak meg.
A legtöbb időt a belvárosi központnál, a Szent Mihály templom környékén töltöttük, amely egy gótikus, égig érő toronnyal díszelkedik. Ettől csupán pár lépésre azonban már barokk, reneszánsz és román stílusokkal is találkozhatunk. Rögtön az első napon megkedveltük a várost. Narancssárga színekben tündöklő fák, hangulatos utcák és egyetemisták friss kávéval a kezükben: az ősz nagyon is jól áll Kolozsvárnak.
Kulturális kavalkád
A közös projektek során már érkezésünkkor vegyes csapatokba rendeztek minket a többi hallgatóval. Egy igazi kulturális kavalkád voltunk, a román, szlovák, bolgár, horvát és lengyel feltörekvő újságíró-hallgatókkal. Áthidalva a kezdeti ismerkedés kellemetlenségeit és a nyelvi botlásokat, nyitott karral és szívvel fogadtak minket.
A programhét kezdetétől közös „munka utáni” programokat szerveztek, ami nagyban segítette az ismerkedést és lehetőséget adott arra, hogy együtt is felfedezzük Kolozsvárt, valóban diákszemmel. A hét során meglátogattuk a helyi, egyetemisták körében népszerű helyeket, mint például a Che Guevara Pubot, a Planetáriumot és megannyi kávézót.
Persze az esti diákéletbe való betekintést sem hagyhattuk ki. Október 31-én például elmaradhatatlan volt a közös beöltözés és a Halloween megünneplése. A helyi egyetemisták mindennapjainak megismerése érdekében végül összeültünk egy zenei kvízestre is, ahol megmérettettük magunkat a többi hallgatóval, nemcsak a slágerek terén, de hosszas csocsómeccsek során is.
Kamera forog
A feladatunk az volt, hogy a hét során meglátogatott helyszíneket bemutassuk, minél kreatívabb újságírói eszközökkel. A vegyes csoportjainkkal megkezdtük az ötletelést és a kutatási folyamatot.
Elsősorban utána kellett járnunk a helyszínünk történetének. Mik az érdekességei? Mi a történelmi kontextusa? Találunk valamilyen izgalmas legendát? Történt valami meghökkentő vagy kapcsolódik valamilyen híres személyhez, esetleg szerelmi szálhoz? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel igyekeztük megragadni a vezérfonalunkat.
A projekt során minden csapat más-más helyszínt kapott: a mi helyszínünk a rejtélyes Rascruci (Válaszút) kastély volt, aminek a magyar kötődésű szálait igyekeztünk felfedezni, de készültek tartalmak többek között a Bánffy kastélyról, ami a népszerű Electric Castle fesztivál színtere, továbbá a Kolozsvár óvárosában elrejtett Muzeon zsidótörténeti múzeumról is. Itt a látogatók interaktív módon ismerhetik meg, egy család életén keresztül a Romániában élő zsidók mindennapjait a világháború idején.
Egy egésznapos kirándulás keretein belül pedig egy középkori városkába, Sibiuba (Nagyszebenbe) utaztunk. Sibiu népszerű a házak tetején szemek formájára elhelyezett ablakairól, amelyek figyelik a lakókat és a hiedelem szerint elcsábítják az idelátogatókat. Ez utóbbit mi is alátámasztjuk, hiszen az egyik kedvenc helyszínünké vált.
Bárhova is mentünk, a kamerák mindig forogtak. A napjaink ezáltal kaotikussá váltak. Igyekeztünk kérdezősködni, riportokat készíteni és minden lehetséges információt összegyűjteni a helyszínekről. Egy hétre professzionális újságírók bőrébe bújhattunk.
Storytelling módszerek
A tartalmak készítésénél az egyik kiindulópontunknak tekintettük, hogy a történelmi múlt és kulturális örökség bemutatásakor fontos az érzelmi kapcsolódás. Felsorolhatunk tényeket és évszámokat, de nem felejthetjük el, hogy az emberek mindig is meséken és történeteken keresztül értették meg a világot. Elég csak a múzeumokra vagy tárlatvezetésekre gondolni, ahol gyakran találkozhatunk a „storytelling” módszereivel. Itt a képzelőerőnkre építenek, hiszen segítenek magunk elé idézni az adott kort, az emberek arcait, mindennapjait és helyszín teljes hangulatát. Így nemcsak szemlélői leszünk a történelemnek, hanem a részesei is, és saját jelentést teremtünk benne, ami például a saját kultúránkat és tapasztalatainkat idézi fel.
A digitális történetmesélésben azonban különösen fontos, hogy a hitelesség, az átláthatóság és a kreativitás egyensúlyban legyen. Fiatal közönségek számára az élmény és a vizuális kreativitás sokszor legalább olyan lényeges, mint maga a tartalom. Ha ezeket jól kombináljuk, a történet nemcsak informál, hanem be is von.
A kész projektekben végül nem csupán Kolozsvár sokszínűsége mutatkozott meg, hanem a csapatainké is. Sokféle különleges megközelítés és interpretáció született. Készültek például riportok helyi egyetemistákkal, rövid dokumentumfilm stílusú videók, archív fotó újraalkotások, hátborzongató és megható történetmesélések és különleges grafikai megoldások is. Az elkészült alkotások megtekinthetőek a CEE Heritage Instagram- és weboldalán.
Mit viszünk haza?
Hazafelé mindannyiunk bőröndje nehezebbnek érződött. Nemcsak a ruhák közé begyűrt román édességektől és felvásárolt szuvenírektől, de ha úgy nézzük, a megannyi élménytől is.
Egy hét alatt rengeteg programon vettünk részt. Megismertük Erdély korábban ismeretlen szegletét és sétálhattunk az utcákon, amelyekről eddig csak gimnáziumi történelemórákon beszéltünk. Finom ételeket kóstoltunk, összebarátkoztunk a nemzetközi kommunikáció szakos sorstársainkkal, inspiráló közösségben tölthettük a napjainkat és egy hét erejéig mindannyian kimozdultunk a komfortzónánkból.
A Kolozsváron töltött hét persze nem csak élményeket adott, de szakmai tapasztalatokat is. Nemzetközi csapatokban dolgozva megtanultuk, milyen sokat is ad a történetmeséléshez a különböző kultúrák nézőpontja: ahány ember, annyi ötlet született. Az idő nyomása alatt való tartalomgyártás megtanított gyorsan információt szerezni, mindezt feldolgozni és kreatív formába tölteni. Új műfajokkal, technikai eszközökkel és feladatkörökkel barátkoztunk meg, amelyek mind hatalmas segítségek lesznek jövőbeli projektek során. Végül mindannyian egy kicsit több tudással, bátorsággal és élménnyel tértünk haza. A kultúrára és süteményre egyaránt éhes kalandorok pedig a helyi román ételkülönlegességgel, a papanasival zárták a hetet.
