The trope of ”hopeless romantic” is a staple of cinema: the quiet, nice guy who yearns for his friend, waiting for the right moment to break out of the friend zone. Writer-director Curry Baker takes this familiar storyline in his movie Obsession and twists it into one of the most unsettling psychological horror movies of the year.
The film follows Bear, an awkward, quiet instrument shop employee who has long been in love with his coworker and friend, Nikki. Too scared to confess his feelings, Bear takes a dark shortcut. He uses a supernatural toy called ”One wish willow” to wish that Nikki would love him “more than anyone in the f**king world.”
Despite his initial skepticism, the wish works instantly, but it quickly turns into a literal curse that triggers his downfall. Nikki doesn’t just fall for him, she transforms into a hyper-fixated entity incapable of leaving his sight, weeping, screaming, and falling apart both physically and mentally whenever he tries to step away.
Bear does not view Nikki as a complex human being with autonomy, he views her as a mirror meant to validate his own worth. When he forces Nikki to love him, the curse erases her whole personality, ambition, and agency, depersonalizing her solely to feed Bear’s ego. The true tragedy is that Nikki's real consciousness remains trapped inside, occasionally surfacing to beg for mercy. In the scene when the real Nikki begs him to kill her, Bear just asks “What would be so bad? What's so bad about being with me?” This line completely strips away any remaining defense of Bear as a “nice guy”. It proves that his primary concern is his pride and possession over Nikki, even when he knows she is in agony. He would rather keep a suffering puppet that doesn’t actually love him, than sacrifice his fantasy to end her torture.
Ultimately, the film exposes the deeply toxic nature of entitlement disguised as love. Bear’s refusal to undo the curse, even as it destroys Nikki, proves that his feelings were never about her happiness, but about total control. Obsession shows that if you strip away a person’s freedom to choose, all you are left with is a monster you created.
Picture by Gábor Nyirádi
Fordította: Horváth Liliána Luca
A “reménytelen romantikus” karaktertípusa a filmművészet egyik alapvető eleme: a csendes, kedves srác, aki a barátjára vágyik, várva a megfelelő pillanatot, hogy kitörhessen végre a friendzone-ból. Curry Baker író-rendező ezt a már ismerős történetszálat a „Megszállottságban” című filmjében az év egyik legfelkavaróbb pszichológiai horrorjává csavarja át.
A történet középpontjában Bear áll, egy kínos és csendes hangszerbolti eladó, aki már réges-régóta szerelmes munkatársába és barátjába, Nikkibe. Mivel fél szerelmet vallani, Bear egy sötét, rövidebb utat választ. Egy természetfeletti játékot, az “Egykívánságos fűz”-t használja, kívánva, hogy Nikki jobban szeresse őt, “mint bárkit ezen a ki**szott világon”.
Kezdeti kételkedése ellenére a kívánság azonnal teljesül, ám hamarosan szó szerinti átokká válik, ami a vesztét okozza. Nikki nem csupán belészeret, hanem egy megszállott lénnyé alakul át, aki képtelen kilépni a látószögéből: zokogva, üvöltve esik szét fizikailag és mentálisan is, amikor megpróbál eltávolodni tőle.
Bear nem önálló akarattal rendelkező emberként tekint Nikkire, hanem egy olyan tükörként, ami arra szolgál, hogy igazolja a saját önbecsülését. Amikor rákényszeríti Nikkit, hogy szeresse őt, akkor az átok az egész személyiségét, ambícióit és cselekvőképességét eltörli, teljesen elszemélytelenítve őt, csak hogy Bear egóját táplálja. Az igazi tragédia az, hogy Nikki valódi tudata mindvégig bezárva marad a felszín alatt, és csak időnként bukkan fel, hogy kegyelemért könyörögjön. Az egyik jelenetben, amikor az igazi Nikki könyörögve kéri, hogy ölje meg őt, Bear csak ennyit kérdez: „Mi lenne abban olyan rossz? Mi olyan rossz abban, ha velem vagy…”. Ez a mondat teljesen lerombolja azt az illúziót, hogy Bear valójában egy kedves srác lenne. Bebizonyítja, hogy számára saját büszkesége és Nikki birtoklása a legfontosabb, még akkor is, ha tudja, hogy szenved. Inkább tartana fogva egy szenvedő bábot, aki valójában nem is szereti őt, mintsem véget vessen Nikki szenvedésének azzal, hogy feláldozza a saját álmait.
Végső soron a film leleplezi a szerelemnek álcázott birtoklási vágy mélyen mérgező természetét. Bear nem hajlandó visszavonni az átkot, még akkor sem, ha ez tönkreteszi Nikkit, ami bebizonyítja, hogy az érzései sosem Nikki boldogságáról szóltak, hanem a teljes kontrollról. A Megszállottság megmutatja, hogyha egy személyt megfosztunk a választási szabadságától, akkor nem marad más mögötte, mint egy általunk teremtett szörnyeteg.