Milyen szakon végzett és mikor?
2005-ben végeztem kommunikáció szakon, akkor ez volt a hivatalos megnevezés. 2006-ben német nemzetiségi bölcsész és tanár diplomát is szereztem a Pécsi Tudományegyetem bölcsészkarán.
Miért a PTE-t és miért a kommunikáció szakot választotta?
Ez egy sajátos történet. Sokáig nem tudtam dönteni, hol és mit tanuljak érettségi után. Fejben végig vettem egy csomó szakot és kart: jogász, közgazdász, orvosi, bölcsész stb. Valamiért, illetve bizonyos okok miatt egyik sem vonzott kifejezetten. A német nemzetiségi szakot származásom és német tudásom miatt választottam. Tulajdonképpen nagynéném volt az, aki azt mondta, hogy nagyon illik hozzám a kommunikáció szak, hiszen akkor már négy éve gyakornok voltam a Magyar Rádió pécsi stúdiójában. A másik izgalmas dolog az volt, hogy felvételi követelménynek nem iskolai tananyagot adtak meg, hanem egy szakirodalomlistát, amelyből fel kellett készülni.
Mit adott Önnek a PTE és a kommunikáció szak?
Mind két szak olyan elméleti alapot adott, amelyet használni tudtam. Rádiós újságíróként, illetve sajtófőnökként sosem lehet tudni előre, hogy egy adott munkahelyi szituációban milyen tudást kell a gyakorlatban is alkalmazni. A két szak többféle diszciplínában segített elmélyülni: társadalomtudományi ismeretek, kommunikációelmélet és -gyakorlat, irodalomtudomány, nyelvészet. Igazán hasznos, hogy ennyi mindenből meríthetek és építkezhettem. Ami számomra a legelőnyösebb a megszerezett ismeretanyagból, az a gondolkodásmód, a világszemlélet. Nem csak megérteni sikerül például társadalmi folyamatokat, kommunikációelméletet vagy nyelvészeti összefüggéseket, hanem egyfajta kritikus, a dolgok mögé tekintő hozzáállást érez magáénak az ember.
Ugyanakkor az egyetemen és a kommunikáció szakon elsősorban nem azt kaptam, hogy friss diplomával a kézben a rádiós szerkesztőségbe lépve, mikrofon mögé ülve egy komplett műsort le tudtam elsőre vezetni, hanem azt, hogy vissza lehet nyúlni az ismeretanyaghoz a felkészülésnél. Tudom, hogy mit kell elolvasnom ahhoz, hogy tisztában legyek kérdésekkel és hogy lássam egyes folyamatok mögöttes tartalmát. Mindazonáltal nem szabad megfeledkeznem az egyetemi, illetve csoporttársakkal alkotott közösségről sem. A tudás csak egy része az életnek, amely lehívható, az egyetemi élmények, emlékek legalább ugyanolyan részei a személyiségemnek.
Mik a legszebb emlékei, kedvenc tantárgyai, tanárai ezekből az évekből?
Emlékek… Az egyetem lépcsőjén kortyolt nagyon rossz kávé műanyagpohárból, a parizeres zsemle a Szenes büfében, az egyetemi buli utáni fáradt reggelek a csütörtöki 8 órakor kezdődő előadáson, a barátokkal folytatott beszélgetések, nevetések… Ha az egyetemre gondolok, akkor elsőként ezek jutnak eszembe, de jól is van ez így. Ha a tantárgyakról van szó, akkor Havasréti József óráit emelném ki, Tóth Péter humánetológia kurzusait mindenki szerette, szórakoztatóak voltak Horányi Özséb felejthetetlen példamondatai is, de izgalmas volt Zsoldos Lászlótól és Kosaras Attilától is megtanulni a szakma fortélyait.
Hogyan indult a szakmai pályája?
Már gimnáziumi éveim alatt dolgozgattam a Magyar Rádió német nemzetiségi adásában. Az egyetem alatt külsős munkatársa lettem a rádiónak, a diploma megszerzése előtt néhány hónappal pedig a munkaszerződést is aláírhattam. Már az egyetem alatt is össze tudtam hangolni a tanulást és a munkát, a kevés kis honorárium pedig jól jött a még kevesebb ösztöndíj mellé. Főállásban dolgozni kezdetben csak azért volt nehéz, mert esténként még a diplomámat kellett írnom.
Jelenleg mivel foglalkozik?
Jelenleg a Mathias Corvinus Collegium kommunikációs igazgatója vagyok. Az igazgatóság alá tartozik a teljes, egyre bővülő szervezet kommunikációja, PR tevékenysége és brandjének építése. Ezt megelőzően a Kúria sajtófőnöke voltam. A legfőbb bírói fórumon végzett tevékenységem előtt pedig kiemelt szerkesztőként dolgoztam a Kossuth Rádió közéleti és nemzetközi műsorainál, ahova a pécsi stúdióból kerültem 2013-ban.
Miben látja a kommunikációs képzés jelentőségét, értékét?
Amikor egyetemista voltam, akkor még keveselltem a gyakorlati órák számát. Utólag már úgy látom, hogy nem feltétlenül szükséges és nem is lehet a gyakorlati fogások teljes tárházát az egyetem alatt elsajátítani. Ahogy már említettem, a háttértudás és a szemléletmód az, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy kellő magabiztossággal vágjon bele a diplomás fiatal a munkaerőpiac kihívásaiba. A gyakorlat úgyis jön, néhány hónap vagy 1-2 év alatt. A kommunikációs képzés egy olyan alap, amelyre építeni lehet a későbbi tapasztalatokat és egy olyan szemlélet, amely mentén a munkaerőpiacon való tanulás is könnyebb.
Milyen tanácsot adna a mostani egyetemi hallgatóknak, pályakezdőknek?
Egyrészt bízzanak abban, hogy megvan a tudásuk a munkához, másrészt legyenek nyitottak a tanulásra, amelyet az adott munkahely jellege kínál, harmadrészt megalapozott magabiztosságot, így lépésekben szépen felépíthető egy karrier. Nagyon jó emlékeik lesznek az egyetemi éveikről és teljesen biztos vagyok benne, hogy lesz olyan pillanat, amikor Pierre Bourdieu, Jürgen Habermas, Claude Lévi-Strauss, Csányi Vilmos és Horányi Özséb mondatai jutnak eszükbe és tudják majd hasznosítani 😊.
