E kötetben kritikai turizmuskutatás alatt alapvetően azon társadalom- és kultúratudományi megközelítéseket értjük, amelyek nem (turizmus)ipari megrendelésre készülnek, és elsőrendűen nem az ipari tevékenység sikerességének javítását célozzák. E tudatos távolságtartás oka egyrészt az a törekvés, hogy a turizmus kutatásának ezen formája mentes legyen minden, a haszon maximalizálását célzó gazdasági befolyástól, illetve az ebből eredő szemléleti torzulástól, elnagyoltságtól, és így valós és lényegi kérdéseket tegyünk fel. Megközelítésünkben a turizmus kutatása elsősorban nem annak gazdasági fontosságától motivált, hanem Orvar Löfgrennel egyetértve a turizmust a kultúra laboratóriumának tekintjük. Lényegéhez nem lemérésével, hanem megértésével juthatunk el. Kiemelkedő gazdasági szerepénél is jelentősebbnek érezzük eredetét, szemlélet-átalakító hatását, eszmék és elképzelések migrációjában vagy épp a transznacionalizmusban játszott szerepét. A tanulmányok az utóbbi évtizedek olyan megkerülhetetlen kultúratudományi irányzatai és fogalmai segítségével magyarázzák a turizmust, mint a szemiotika, a tekintet, az eredetiség, a narráció, a performansz, a társadalmi nemek vagy a posztkolonializmus.