A „köztér” szó egyszerre jelent a városi épületek által határolt beépítetlen területet és nyilvános teret. A szabad ég alatt levő „üres” területek, az utcák és terek elsősorban a városban való mozgás szolgálatában állnak. A közterek ugyanakkor a település szűkebb és tágabb értelemben vett közösségi életének nyilvános helyei is, a róluk készült mediális reprezentációk pedig összefonódnak a városok képével, és formálják a városlakók kollektív emlékezetét. Végül a kortárs művészeti kísérletek számára olyan köztes terekként szolgálnak, melyekben a művészek és a közönség újfajta dialógust kezdeményezhetnek egymással. A városok napjainkban tapasztalható átalakulásában épp ezért kiemelt szerepet játszanak azok a folyamatok, melyek a közterek rehabilitációjára, a köztérhasználat klasszikus és modern városi funkciók újrafogalmazása érdekében történő kiterjesztésére irányulnak. A kötet a közterekkel kapcsolatos kortárs gondolkodásmódok (társadalomtudomány, városépítészet, kommunikáció- és médiatudomány, művészetelmélet) bemutatásán keresztül e különböző perspektívák közös metszetét kívánja felmutatni elméleti elemzéseken, esettanulmányokon és forrásszövegek közlésén keresztül.