A Nyelv és Kommunikáció Doktori Program alapvetően két interdiszciplináris problématerületet, illetve azok érintkezési pontjait állítja az oktatás és a kutatás középpontjába:
a.) a média nyelvét, illetve a későmodern, erőteljesen mediatizált társadalmak kulturális reprezentációit, szimbolikus mechanizmusait, azok történeti változásait, társadalmi variánsait;
b. )a kommunikáció – különböző diszciplínák keretein belül megfogalmazott – kulturális indíttasú elméletei közötti teoretikus és metodológiai összefüggéseket, kapcsolódási pontokat.
Az utóbbi évtizedben jelentősen megszaporodtak azok a társadalom- és kultúraelméleti munkák, amelyek a média társadalmi szerepének felértékelődésére hívták fel a figyelmet. Elsősorban arra, hogy az internetalapú új média – és a vele járó konvergencia és divergencia – átértelmezi a hagyományos média helyét és használatát. A program ebből a felismerésből kiindulva – Magyarországon egyedülálló módon – a régi és az új média közötti kontinuitás és diszkontinuitás kulturális elemzését tekinti egyik fő feladatának. A doktori program kiindulási alapja a hagyományos kommunikáció és médiaoktatás általános törzsanyaga, ugyanakkor a posztgraduális képzés az új médián alapuló kulturális kommunikációt a korábbiaknál hangsúlyosabban kívánja bevonni az elemzésébe. Ezzel alternatívát képes kínálni azon doktoranduszok számára, akik a kommunikációkutatás hagyományos megközelítéseivel szemben inkább a kommunikáció kulturális problémáival kívánnak foglalkozni.
A doktori program tudatosan vállalja a különböző diszciplínák közötti együttműködést, a társadalom- és humán tudományokkal való szoros és tartalmi kapcsolatot. A program szorosan kapcsolódik a Nyelvtudományi Doktori Iskola azon filozófiájához, amely nem egyszerűen a különböző diszciplínák, tudományterületek egymás mellett élésére vagy jobb esetben egymás kiegészítésére irányul, hanem sokkal inkább a különböző szemléletekből fakadó eltérő elméleti perspektívák közötti kreatív együttműködésre törekszik.
A doktori program tudatosan nem törekszik teljességre, hanem sokkal inkább egy sajátos – tematikus, elméleti és módszertani – profil kialakítását tekinti feladatának. Ennek megfelelően a program négy tematikus modul elmélyült vizsgálatán keresztül igyekszik a média és a kommunikáció kulturális rendjét, illetve e rend jelentés-összefüggéseit, belső logikáját, annak meghatározó dimenzióit elemezni. A program alapelvét az oktatás és az elsősorban kvalitatív módszerekkel folytatott empirikus kutatás szoros egysége, intenzív és folyamatos kölcsönhatása jellemzi. Ebből következően a modulok az oktatási program tematikus súlypontjait jelenítik meg, míg a kutatási témák a jövendő doktoranduszok témaválasztását igyekeznek elősegíteni, amennyiben azokat az átfogó kutatási területeket jelölik meg, amelyeken belül az egyes disszertációk saját témájukat – a doktori program tanáraival történő folyamatos konzultáció során – megtalálhatják.
Tematikus modulok
a) A kommunikáció és a média elméleti-történeti vizsgálata
b) A kommunikáció és a média intézményrendszerei
c) A kommunikáció nyelvi-kulturális medialitása
d) A kommunikáció és a média társadalmi-kulturális környezete